Véget ért a SPAR Everest Expedíció

2014-06-11 21:30

Ma délután Klein Dávid sajtótájékoztató keretén belül tartott élménybeszámolót az expedícióról. Ezzel a SPAR Everest Expedíció véget ért.

 

(Saltzer Kornél és Klein Dávid)

A Budapest Kongresszusi Központban tartott sajtótájékoztatón Saltzer Kornél, a SPAR Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, nagyon büszkék rá, hogy támogattak egy magyar álmot, és bíznak benne, hogy a jövőben sok ehhez hasonló kiemelkedő teljesítményt fognak felkarolni hazai cégek. Az expedíció névadó szponzoraként elégedettek Dávid sportteljesítményével, hiszen egyéni rekordot állított be, így példát tudott mutatni olyan értékek mentén, mint az akaraterő, a kitartás, a környezetvédelem és a természetszeretet. 

Klein Dávid ez után bejelentette, természetesen folytatja az expedíciós hegymászást. Most ugyan más csúcsok következnek, de – ha nem is jövőre – a következő években elképzelhető, hogy visszatér a Mount Everestre, s újra megpróbálja oxigénpalack nélkül megmászni a világ legmagasabb csúcsát. 

A sikertelen kísérlet kapcsán elmondta, hogy abban nagyban közrejátszott az a két hét, amíg az időjárási kapura kellett várakozniuk. „Három nap pihenés bőven elegendő lett volna, ehelyett az erős szél miatt két hétig vesztegeltünk, és ezzel valószínűleg veszítettem a fegyelmezett és kemény munkával megszerzett akklimatizációmból, és az állóképességem is romlott.” Ezen kívül a csúcstámadás időtartamát is nehéz volt megbecsülni, hiszen a palack nélküli mászásról kevés a tapasztalat, és az is sokkal kiszámíthatatlanabb, hogy éppen aznap hogyan reagál a szervezet az oxigénhiányos állapotra. Ezért történt, hogy míg a hármas táborból elindulva nagyon lassan haladt, 8500 méter fölött már egyenletes tempóban menetelt tovább, és valamennyit sikerült is lefaragnia az időveszteségből. Amikor azonban a visszafordulás mellett döntöttek, már 42 órája ébren voltak, és ebből 36 órája egyfolytában másztak. 

Dávid arról is beszámolt, milyen különös volt, hogy a csúcstámadáskor őt ugyan minden hegymászó felismerte, hiszen nem viselt oxigénmaszkot, ő azonban soha nem tudta, kihez van szerencséje. „Engem mindenki a nevemen szólított, de mivel szinte csak oxigénpalackos mászóval találkoztunk a hegyen, én soha nem tudtam, kivel beszélgetek, ki rejtőzik a maszk mögött.” Azok azonban, akik utánuk egy nappal kísérelték meg a csúcstámadást, nagyon rosszul jártak az időjárással, ugyanis mire leértek az egyes táborba, akkora hóvihar kerekedett az Everesten, hogy napokra fennragadtak. Sőt, még Dávidék is alig tudtak elindulni az alaptáborból a havazás miatt, a terepjárójuk pedig első próbálkozásra kis híján leszaladt egy szikláról. Nem csoda, hogy még az Everestre gyakran visszalátogató hegymászók is azt mondták, még soha nem láttak ekkora havazást a hegyen. 

Mindent egybevetve Klein Dávid fantasztikusan élvezte a csúcstámadás napját, és nagyon boldog, hogy ilyen magasra jutott. „Különösen nagy élmény volt a gombaszikla és a második lépcső megmászása 8700 méternél. Most persze vegyes érzések kavarognak bennem, hiszen amelett, hogy tudom, 12 éve nem volt ilyen jó magyar eredmény, az idei szezonban én jutottam legmagasabbra palack nélkül, ráadásul a 8700 méter egyéni rekord is, mégiscsak hiányérzetem van, hiszen nem volt meg a csúcs. Ezért igyekszem inkább arra gondolni, hogy csodálatos, lenyűgöző érzés volt 8700 méteren lenni, és ez mindenképpen szép teljesítmény!” – zárta a gondolatait Klein Dávid.