Miért nem temetik el a holttesteket az Evetesten?

2014-06-03 13:00

Bár rengetegen megmászták már az Everestet, a küldetés még mindig veszélyes: 2014-ig 250-nél többen estek áldozatául a világ legmagasabb a hegyének.

A legtöbbjüket lavina temette maga alá, de nagyon sokan zuhantak le, fagytak meg vagy tűntek el nyom nélkül a hegyen. A holttestek nagy részét pedig máig fenthagyják a Mount Everesten, így elkerülhetetlen, hogy a hegymászók minden évben szembesüljenek a helyzettel. Ez roppant felkavaró, de egyben figyelmeztetés is: a tragédia ugyanis bárkivel megtörténhet.  

Vagyis teljesen másképp működnek a dolgok a Himalája hófödte, meredek sziklái között, ahol egy mentés megszervezése roppant nehéz és kockázatos, és temetkezni sem lehet, mint itt a tengerszinten. Egy mentés során, ha 7000 méter fölött valaki oxigén, élelmiszer vagy szteroid injekció hatására sem tud a saját lábára állni, szinte képtelenség lehozni, így előfordul, hogy egy expedíció kénytelen hátrahagyni magatehetetlen társat. Hasonlóan pedig egy holttest elszállítása is megoldhatatlan ilyen magasságban és terepen, ráadásul az akció részvevői a saját életüket is kockáztatnák vele. Nagyon sok hegymászó pedig kifejezetten azzal a kívánsággal indul el a csúcs felé, hogy ha az életét vesztené, hagyják ott nyugodni a hegyek között.

Persze itt is megvannak a kegyeletnek azok a formái, amelyek minden halottat megilletnek: a holttesteket általában elrendezik, a karjukat összekulcsolják a mellkasukon, lezárják a szemüket, és végül letakarják őket kővel, hogy megvédjék a madaraktól. Az Everest alaptáborában, a Rongbuk-gleccser tövében található emlékhelyen pedig valamennyiük tiszteletére állítanak egy kőhalmot. 

A SPAR Everest Expedíció szervezői úgy gondolják, inkább forduljon vissza többször az ember, mintsem hogy egyszer is – végleg – ott maradjon.