Mount Everest

„Csend, nyugalom mindenfelé. Az ember itt nem is az Isten lábát fogja, hanem ül az Isten tenyerén.”

(Sári László: A Himalája arca)

A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. Egy 2010-es nepáli mérés szerint 8850 méter magas, más mérések során 8840 és 8850 m közötti magasságot állapítottak meg. A Himalája hegységet, ahol Mount Everest és más hegyóriások is találhatóak, egy 50 millió évvel ezelőtti „balesetnek” köszönhetjük, amikor a mozgó indiai szubkontinens belecsapódott Ázsiába. Ez a hatalmas erejű ütközés gyűrte fel a Föld kérgét, kialakítva a hegy vonulatai. A Himaláján járva máig megtalálhatóak olyan mészvázas állatok maradványai, amelyek egykor az óceán meleg vízében éltek, miközben a Mount Everest rejtélyes módon még mindig nagyjából 4 mm-t nő évente.

Amikor 1921-ben megkérdezték George Malloryt, az első brit Mount Everest expedíció tagját, hogy miért akarja megmászni a csúcsot, azt a mára elhíresült választ adta: mert ott van. És valóban, a világ teteje azóta nem hagyja nyugodni az embert, hogy a 18. században felfedezte létezését, megtudta, hogy „ott van”. Míg a Himalája lakói soha nem akarták meghódítani a hegyek csúcsait, a tengerszint körül élőket ellenállhatatlan erővel vonzza a kihívás, mintha tényleg azt az ígéretet rejtené magában: aki feljut, bebocsátást nyer az istenek birodalmába.

A világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest mégis a 20. század közepéig érintetlen maradt. Nem is csoda, hiszen a 8850 méteres óriás megmászása hatalmas technikai kihívás, amely során nemcsak a lehető legszigorúbb tereppel kell szembenézni, de olyan nehézségekkel is, mint az oxigénhiány és a szélsőséges időjárás. Hogy George Mallorynak végül sikerült-e feljutnia, máig rejtély, hiszen az 1924-es expedícióból nem tért vissza. Ezért az első sikeres megmászást az új-zélandi Edmund Hillarynek és a nepáli Tendzing Norgajnak tulajdonítják, akik 1953-ban oxigénpalackkal értek fel a csúcsra, majd épségben vissza is tértek. Azóta kétezernél is több sikeres csúcselérést tartanak számon, és rengeteg hegymászó fordul meg az Everest alaptáboraiban. Ez a túlzott igénybevétel odáig vezetett, hogy ma már nem csak a klímaváltozás, a gleccserek olvadása veszélyezteti a „Föld istenasszonyát”, ahogy a tibetiek nevezik az Everestet, hanem az egyre nagyobb méreteket öltő Himalája-turizmus és az ezzel járó szemétmennyiség is. Éppen ezért az igazi kihívást – és a hegyek valódi tiszteletét – ma már a mesterséges, vagyis palackos oxigénbevitel nélküli megmászás jelenti.

A nepáliak nemzeti büszkeségüknek tekintik a hegyet, ezért a nepáli rúpia bankjegyein a köztársaság kikiáltása után a hegyet helyezték el az előlapokon.